Az Essbase megoldási sorrendje határozza meg a dinamikus számítás végrehajtásának sorrendjét hibrid módban. Testre szabhatja a megoldási sorrendet, vagy elfogadhatja az alapértelmezett sorrendet, amely nagy teljesítményre és függőségi elemzésre van optimalizálva.
A megoldási sorrend fogalma a dinamikus számítás végrehajtására vonatkozik, akár egy számítási parancsfájlban található dinamikus tagképlet által, akár egy dinamikus függőség által lett kezdeményezve. Ha cellát értékelnek egy többdimenziós lekérdezésben, előfordulhat, hogy a számítások megoldási sorrendje nem egyértelmű, kivéve, ha megadták a megoldási sorrendet, amely jelzi a szükséges számítás prioritását.
A dimenzióknál vagy a tagoknál beállíthatja a megoldási sorrendet vagy használhatja az Essbase szolgáltatás alapértelmezett megoldási sorrendjét. A minimális beállítható megoldási sorrend 0, a maximális pedig 127. A magasabb megoldási sorrend azt jelenti, hogy az adott tag később lesz kiszámítva. Például: az 1 megoldási sorrenddel rendelkező tag a 2 megoldási sorrenddel rendelkező tag előtt lesz megoldva.
Ha a hibrid mód engedélyezve van, az alapértelmezett megoldási sorrend (számítási sorrendként is ismert) pontosan megegyezik a blokktárolós adatbázisok sorrendjével:
| Dimenzió/tag típusa | Alapértelmezett megoldási sorrend értéke |
|---|---|
| Tárolt tagok | 0 |
| Kis adatsűrűségű dimenzió tagjai | 10 |
| Nagy adatsűrűségű számladimenzió tagjai | 30 |
| Nagy adatsűrűségű idődimenzió tagjai | 40 |
| Nagy adatsűrűségű rendszeres dimenzió tagjai | 50 |
| Attribútumdimenzió tagjai | 90 |
| Kétmenetes dinamikus tagok | 100 |
| MDX számított tagok vagy megnevezett halmazok (itt definiálva: MDX ezzel) | 120 |
Összegezve: az alapértelmezett megoldási sorrend hibrid módban azt írja elő, hogy a tárolt tagokat a dinamikus számítású tagok előtt kell kiszámítani, a kis adatsűrűségű dimenziókat pedig a nagy adatsűrűségű dimenziók előtt kell kiszámítani, abban a sorrendben, amelyben a szerkezetben megjelennek (fentről lefelé).
A konkrét megoldási sorrenddel nem rendelkező dinamikus tagok (képletekkel vagy képletek nélkül) a dimenziójukhoz tartozó megoldási sorrendet öröklik, kivéve, ha kétmenetesként vannak megjelölve.
A kétmenetes számítás olyan beállítás, amelyet blokktárolós módban alkalmazhat olyan képleteket tartalmazó tagokhoz, amelyeket kétszer kell kiszámítani ahhoz, hogy helyes értéket adjanak.
Megjegyzés:
Ne használjon kétlépéses számításokat hibrid módú kockákkal. Csak a következőt használja: megoldási sorrend.
A kétmenetes számítás hibrid módban nem alkalmazható, és a kétmenetesként megjelölt tagokat utoljára, az attribútumok után számítja ki a rendszer. Hibrid módban egyéni megoldási sorrendet kell megvalósítania a kétmenetes helyett, ha az alapértelmezett megoldási sorrend nem felel meg a követelményeinek.
Hibrid módban az alapértelmezett megoldási sorrend a következő forgatókönyvekhez lett optimalizálva:
Előre hivatkozások, amelyekben a dinamikus tag képlete egy olyan tagra hivatkozik, amelyik a szerkezet sorrendjében később következik. Hibrid módban nincs szerkezeti sorrendi függőség.
Az alárendelt értékek szerkezeti sorrenden alapuló összesítése jobban megegyezik az azonos képleteket használó összesítéssel.
Dinamikus, nagy adatsűrűségű tagok mint függőségek a kis adatfüggőségű képletek belsejében. Hibrid módban, ha egy kis adatsűrűségű képlet egy nagy adatsűrűségű dinamikus tagra hivatkozik, akkor a rendszer figyelmen kívül hagyja a hivatkozást, mert először a kis adatsűrűségű dimenziókat számítja ki. Ennek megváltoztatásához rendeljen hozzá a kis adatsűrűségű dimenzióhoz egy megoldási sorrendet, amelynek értéke magasabb (vagyis később lesz kiszámítva), mint a nagy adatsűrűségű dimenzió megoldási sorrendjéé.
A megoldási sorrend testreszabása
Ha módosítania kell a dinamikus számítások viselkedését hibrid módban, a dimenziók és a tagok megoldási sorrendjének testreszabása segít elérni azt anélkül, hogy jelentős változtatásokat kellene eszközölnie a szerkezetben.
Ha egyéni megoldási sorrendet valósít meg, az felülírja az alapértelmezett megoldási sorrendet. Ha a tagok vagy a dimenziók ugyanolyan megoldási sorrenddel rendelkeznek, az ellentmondást az a sorrend oldja meg, amelyben a szerkezetben megjelennek (fentről lefelé).
Hacsak nem szabja testre a megoldási sorrendet bizonyos tagokhoz, a felső dimenziótag megoldási sorrendje a dimenzió összes dinamikus tagjára vonatkozik.
A megoldási sorrend megváltoztatásához használja az Essbase webes felületén található szerkezetszerkesztőt vagy használja a Smart View szolgáltatást (lásd: Kijelölt nézőpont megoldási sorrendjének megváltoztatása).
A minimális beállítható megoldási sorrend 0, a maximális pedig 127. A magasabb megoldási sorrend azt jelenti, hogy a tagot később számítja ki a rendszer.
A megoldási sorrenddel kapcsolatos használati esetek felderítéséhez tekintse meg az Essbase szolgáltatás fájlkatalógusában található alkalmazás-munkafüzeteket tartalmazó galériának a Műszaki részében található megoldásisorrend-sablonokat.
Megoldási sorrendre vonatkozó megjegyzések nem hibrid módban
Az összesítő tárolókockákban:
A megoldási sorrend minden dimenziónál 0-ra van állítva.
Az összesítés szerkezeti sorrendben történik, kivéve:
A nem hibrid blokktároló kockákban az alapértelmezett megoldási sorrend a következő:
ritka a sűrű előtt
fiókok az idő előtt
végül az attribútumok
Megjegyzés:
Ha a fióktagok megoldási sorrendjét úgy állítják be manuálisan, hogy az nagyobb legyen, mint az időtagok megoldási sorrendje, a fiókok kiértékelése a dinamikus idősortagok után történik.