A forgatókönyv-modellezés engedélyezését követően dolgozhat forgatókönyv-adatokkal; például beállíthatja forgatókönyvek celláit #Missing értékre, visszaállíthatja a forgatókönyvek alapértékeit, és összesítheti a forgatókönyvek adatait.
Az Essbase webes felületén megjeleníthető a forgatókönyv alapadatait mutató Excel munkalap.
Ha Ön egy adott forgatókönyv tulajdonosa, jóváhagyója vagy résztvevője, a modellek összehasonlításához egy számolótáblában vagy az Essbase webes felületén megtekintheti a forgatókönyv értékeit és az alapértékeket.
Értékek összehasonlítása az Excelben
Az Essbase webes felületén kattintson a Forgatókönyvek elemre.
A Műveletek menüben válassza az Értékek összehasonlítása az Excelben menüelemet.
Kattintson a letöltött hivatkozásra a Smart View hivatkozás megnyitásához.
A számolótáblában megtekintheti a forgatókönyv és az alaptagok értékeit is.
A G oszlopban az sb10 a forgatókönyv (vagy sandbox környezet) tagját jelenti.
Az F oszlopban a Base az alapértékeket jelenti.
A forgatókönyv 2-6. soraiban az sb10 értékei megváltoztak, és az összesített eredmény a 7. sorban látható.
Értékek összehasonlítása a webes felhasználói felületen
Az Essbase webes felületén kattintson a Forgatókönyvek elemre.
A Műveletek menüben válassza az Értékek összehasonlítása a webes felhasználói felületen menüelemet.
Ha nem történt adatváltozás, az Adatmódosítás párbeszédpanel üres.
A forgatókönyv celláit akkor is beállíthatja #Missing értékre, ha a megfelelő alapcellák tartalmaznak értéket.
Kiinduláskor az sb1 értéke az alap értékének pontos tükrözése.
Írja be az sb1 cellába, hogy #Missing (vagy törölje a cella tartalmát) és küldje el az adatokat.
A munkalap frissítése. Figyelje meg, hogy az sb1 értéke most a #Missing.
Visszaállíthatja a forgatókönyv értékeit az alapértékekre, ha a módosított cellákba begépeli a #Revert kifejezést, és a Smart View menüszalagján rákattint az Adatok elküldése gombra.
Példa
Kiinduláskor az sb1 értéke az alap értékének pontos tükrözése.
Az új érték („100”) küldése az sb1 részére.
A #Revert érték küldése az sb1 részére.
A munkalap frissítése. Figyelje meg, hogy az sb1 újra a 678 alapértékét tükrözi.
A forgatókönyvben való modellkészítés során meg kell határoznia, hogy beleszámítja-e a modellt az egyes sandbox környezetekbe.
Küldjön adatmódosításokat a sandbox környezetbe, és számítson ki a lehető legkevesebb egyéb adatot; csak annyi adatot vegyen bele, amely elegendő a felhasználók számára a munkájuk ellenőrzéséhez. Így megőrizhető a sandboxkörnyezet-kialakítás tárolási hatékonysága.
Például, ha egy kocka összes felsőbb szintű tagja dinamikus számítású, nincs szükség számítási parancsfájl formájú összesítésekre.
Ha tárolt felsőbb szintű tagokat, korlátozza a sandboxkörnyezet-számítások hatókörét a felhasználók munkavégzéséhez szükséges minimális szintre.
A dinamikus (nagy és kis adatsűrűségű) hierarchiák automatikusan összesítenek, és a sandbox környezetekben módosításokat végző felhasználók azonnal látják a módosításaikat.
Tekintsük meg egy, a Sample_Scenario.Basic blokktárolós bemutató alkalmazás példáját.
Tegyük fel, hogy a Termék és Piac dinamikus hierarchiák, ahol az adatok csak a nulladik szinten vannak tárolva, illetve hogy forgatókönyvet hozunk létre az sb0 sandbox környezeti dimenziótag segítségével.
Újonnan létrehozott sandbox környezet esetében az sb0 értékei megegyeznek az alap értékeivel. Ennek oka, hogy a sandbox környezet tagjai virtuálisak, és az alapértékeket tükrözik, amíg a felhasználók nem hajtanak végre módosításokat rajtuk.
Az sb0 tag Értékesítés->Költségvetés->Jan.->Kóla adatainak módosítását követően azonnal látjuk, hogy a Nyugat nevű (a D10 cellában található) dinamikus sandboxkörnyezet-tag összesítésre kerül a helyes végösszegbe az alap és az sb0 tárolt tagjainak kombinációja használatával.
A rendszer Oregon, Utah és Nevada értékeit a sandbox környezet alaptagjában tárolja el. A Kalifornia és Washington értékeit forgatókönyv-résztvevők küldték be, és a rendszer az sb0 sandboxkörnyezet-tagban tárolta el őket. A Nyugat->Kóla->sb0 összege dinamikusan összesítődik ezeknek a tárolt értékeknek a használatával.
Számítási parancsfájlokat is használhat a sandbox környezetekben. Tegyük fel, hogy Oregon esetében Kalifornia költségvetésének 80%-át szeretnénk látni. A következő számítási parancsfájl tudja ezt végrehajtani:
FIX("Jan", "Budget", "Cola", "Sales") "Oregon"="California"*.8; ENDFIX
Amikor egy forgatókönyv-résztvevő megnyit egy Excel munkalapot a webes felületről, és futtatja ezt a számítást, az sb0 lesz az alapértelmezés szerint számított sandboxkörnyezet-tag, és az Oregon nevű tag értéke módosul:
Ez a nézet nem egy forgatókönyvből indított lapból származik, hanem a Smart View magánnézetéből, ahol az alap és az sb0 is jelölhető a lapon.
Néhány esetben előfordulhat, hogy egy nagy vagy kis adatsűrűségű hierarchia eltárolt felsőbb szintű tagokat, és szint- vagy generációalapú számításokon alapuló összesítések szükségesek.
Az előző példa utolsó rácsától folytatva, feltételezzük, hogy a Piac dimenzió felsőbb szintű tagjai vannak eltárolva, nem pedig a dinamikus.
Ha módosítjuk az Oregon értékét 250-re, a rendszernek újra kell számolnia a Nyugat tagot, mielőtt láthatnánk a helyes eredményeket:
A következő számítási parancsfájl használható a sandbox környezetben található Piac dimenzió összesítésére, amikor forgatókönyvből indított Excel-munkalapból hajtják végre:
AGG("Market");